Perhaps the gender-bending, localism and fairy-tale aspects will date this book in a few years perhaps not. Usually I would roll my eyes at the latter, but here it works, because Tokarczuk presents it so modestly-no "look at me undermining paradigms!" stuff here. This tale was inspired by the narrator's trip to the local church, which featured a pamphlet life of the saint much of the rest of the book details the relationship between our narrator and her neighbor, Marta, which veers between standard small town comedy and fairy-tale airiness. Uncumber (Wilgefortis in German), who repelled a rapey would-be fiance by assuming the face of Jesus, beard and all, and thus became the patron of all women in horrible relationships (until her cult was suppressed fifty odd years ago)-and, more importantly, Uncumber's hagiographer (I'm pretty sure Tokarczuk make him up). The center-piece to this book is the story of St. I'm baffled as to why this kind of form hasn't made its way into English-language writing, except in the most self-important and portentous way: a compendium of memoir (whether actual or purely formal), short stories, essays, research, tall tales, local history and so on, all of which is actually connected together in pretty obvious ways (here, by locality) rather than being aggressively meaningless, as in most fragmented anglo novels. I finally got around to reading 'House of Day, House of Night' on a friend's recommendation, after reading Tokarczuk 'Flights,' which is somehow even better. Most valahogy inkább vodkával.Ī double review: 'House of Day, House of Night' and 'Flights.' Hagyj egyet ennek a tehetséges lengyelnek is. Neked van már Nobeled, mi vida, ne légy telhetetlen. Gombától illatos erdőkben jártam, galócák és tinóruk között, és áradó meséket fogalmaztam piciny, pusztuló falvakról, különös szektáktól, elfeledett vagy sosem volt szentekről, történelmi ballépésekről, kitelepítettekről, öngyilkosokról, szeretőkről, történeteim pedig összekeveredtek egymással, egymásba kulcsolódtak, besűrűsödtek, mint a jó szilvalekvár, és a végén olyanok lettek, akár az álom.
A vodkából, a katolicizmusból, meg az indokolatlanul sok mássalhangzóból a szereplőim nevében. Lengyel? De honnan tudtad, hogy nem bantu vagy irokéz? „Rémálom gyötör”, nem „rosszat álmodtál”.
(Ők már csak ilyen választékosan beszélgettek, még kora reggel is. Mi baj van, Gabo, rémálom gyötör? - kérdezte felesége. Egy borús kora tavaszi hajnalon Gabriel García Marquez hirtelen felriadt.
0 kommentar(er)
